Simon István - tulajdonos, ügyvezető igazgató |
Simon István cégtulajdonos szerint a siker nyitja a nevelésében keresendő. Ezermester édesapja és az édesanyja ugyanis már kiskorától a munkára nevelte, a később karosszérialakatosként végzett szakember számára innen ered a munka szeretete és tisztelete. Felfogására az is jellemző, hogy a lehetetlent igyekszik azonnal megoldani, a csodára azonban még nála is kell várni néhány napot. S közben azt vallja, hogy a vevő szent, akit úgy kell kiszolgálni, hogy azzal maradéktalanul elégedett legyen. Ennek köszönhetően szájról-szájra és cégről-cégre terjed a vállalkozás neve és jó híre. – Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy az utamat csakis sikerélmények kövezték, szeretném elmondani azt is, hogy a nyolcvanas évek közepén kezdett vállalkozói lét első éveiben nagyon sok álmatlan éjszakát okozott a bizonytalanság, amely |
lelkileg nagyon ki tud készíteni egy a családjáért felelősséggel viseltető családfőt – jegyzi meg Simon István, akitől megtudjuk, hogy
a történet kezdete nem csupán a szülőkhöz, de a szabadbattyányi szülői házhoz is köthető. Annak udvarán, a garázs helyén építette fel a
száz négyzetméteres műhelyét, ahol kezdetben fémekkel foglalkozott. Aztán jött a rendszer-, s ezzel szinte párhuzamosan a profilváltás. Mivel Székesfehérváron és környékén szinte minden második szakember lakatos volt, úgy gondolta, a fémes területen nehezen rúghatna labdába.
– Bár eszközigényes volt, ráadásul speciális szaktudást is igényelt, mégis a műanyagfeldolgozás irányába léptem. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy mindez jó döntés volt, így aztán a fejlesztésben már csakis erre koncentráltam. Tetszett a munkában az is, hogy a fémiparhoz képest sokkal tisztább körülmények között folyt a termelés. Idővel új gépeket szereztünk be, melyekre már minőségibb, autóipari munkákat sikerült beszereznünk. A fejlődésünk látványos szakasza 1996-ban kezdődött, amikor Szabadbattyánban megépítettük az első, 400 négyzetméteres műanyaggyártó csarnokukat.
Szülőfalujában azonban további bővítésre már nem nyílt lehetősége, ezért a vállalkozás 2007-ben egy raktárépület felhúzásával Kőszárhegyen is megvetette a lábát. – Ki gondolta volna akkor, hogy hónapokkal később már csődveszéllyel néztünk szembe. A válság következtében a 180 munkatársunkból mindössze nyolcvanat sikerült megtartanunk, ám a munkáink alapján a 20 is elég lett volna… Bércsökkentésre is kényszerültünk, s bizony a pénzintézetek hozzáállása is kellett ahhoz, hogy ezt a nehéz időszakot átvészeljük. Aztán ahogy lassan beindult az autóipar, a viharfelhők helyett felettünk is mind gyakrabban sütött ki a nap. 2014 márciusában az eddig legnagyobb fejlesztési beruházásunk átadását ünnepelhettük, mikor is egy összeszerelő üzemmel és egy műanyagfeldolgozó raktárcsarnokkal gazdagodtunk. A további bővítésünknek is megvan a helyszíne és készen vannak már a tervek is. Az oktatóbázisnak, a háromhajós daruzott üzemcsarnoknak és az étkezőnek helyet adó új épület megépíttetése azonban már a fiamra, Péterre vár. |
Simon Péter - tulajdonos, gyárigazgató |
A cégvezetési feladatokat 2014 decemberétől Simon István fia és lánya, két tulajdonostársa látja el. Péter gyárigazgatóként, Zulejka pedig a pénzügyi és munkaügyi területekért felelve. – S bár nálunk is okozott feszültséget, véleményem szerint gyakorta túlmisztifikálják a generációváltást – mondja Péter, aki soha nem érezte azt, hogy bármit is a családi vállalkozás kapcsán ráerőltettek volna. – Egyszer csak azt vettem észre, hogy már itt dolgozom, s hogy a tulajdonosi szemlélet és a tenni akarás napról-napra növekszik bennem, s hogy ezt egyre jobban élvezem. Eleinte műszakba jártam, később minőségellenőrként dolgoztam, majd beszerzőként, aztán logisztikusként, végül folyamatfejlesztőként. Ebből a pozícióból léptem elő gyárigazgatóvá.
|
|
|
A cégtörténet felidézésében kihagyhatatlan a Würth neve és szerepe. – Amiben megbízunk, s amiben aztán nem kell csalódnunk, azt nem cseréljük le. És a Würth Szereléstechnika Kft. ilyen – fogalmaz Simon István, aki szerint a mind a két fél kölcsönösen törekedett arra, hogy jól és hatékonyan tudjanak együttműködni. Ennek köszönhető, hogy a már több mint másfél évtizedes kapcsolatot sikerült együtt fejleszteni.
Búcsúzóul megtudjuk, hogy István nyugdíjasként a szőlészetben és borászatban, valamint a vadászatban találta meg a hobbiját. Meg persze az unokájában, Péter lassan három éves kisfiában. A műszaki érdeklődést tanúsító Marci is már szívesen munkálkodik a Würth szerszámaival…